A november 28-iki adás tartalmából

Tekintse meg az adást böngészőjében!
Tekintse meg az adás előzetesét! 1.
Tekintse meg az adás előzetesét! 2.

Szakképzés

Vannak-e megoldások? Második adásunkban erre kerestük a választ. Egy hónappal ezelőtt ugyanis felvetettünk jó néhány olyan problémát, ami a magyarországi szakképzés hatékony működését akadályozza. Műsorunkban elsősorban az építőiparra fókuszálunk - arra az ágazatra, ahol a leghangsúlyosabban jelentkeznek a negatív tendenciák.
Az már egy hónapja kiderült, hogy az építőipari szakképzés teljesítménye ugyanis sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek. Ez ma már tény. Az okok rendkívül összetettek.
A szakképzés egyik legnagyobb problémája, hogy csökken az iskolarendszerbe belépő korosztályok létszáma, ezen belül pedig évről évre kevesebb a szakiskolákban tanuló diákok összlétszáma. A munkaerőpiacon túl sok a szakképzetlen munkaerő, ugyanakkor a szükségesnél kevesebb a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, középfokú végzettségű szakember
Változik a világ. Változnak a munkaerőpiac igényei is. A szakképzés jelentősége, pedig ebben az összefüggésben egyre jobban felértékelődik. A negatív tendenciák persze nem ma kezdődtek. Több évtized elszigeteltsége okozta, majd hozta felszínre a problémát. Az iskolarendszer széttagoltsága, valamint a kedvezőtlen fenntartói környezet következtében az iskolák jószerivel azt tanították, amire volt tanáruk és esetleg tantervük.
És akkor jöjjön a pályaválasztás. Valamint a szemlélet. És annak megváltozása. Az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a szakiskolások aránya, és egyúttal ez a képzési forma lett a gyűjtőhelye a hátrányos helyzetű diákoknak, társadalmi csoportoknak. Általánossá vált az a szemlélet, hogy a fizikai munka kevesebbet ér. Mindenki a érettségit, a diplomát hajszolta. És ebben partner volt a felsőoktatási rendszer is, ami egyre bővülő kínálattal kecsegtette, majd nyelte el a fiatalokat. Az elmúlt évtizedek iskolaszerkezeti és demográfiai változásainak következményeként jelentősen megnőtt a középiskolában továbbtanulók aránya, ugyanakkor a szakiskolák és a szakiskolai képzés presztízse lecsökkent.

Szakértők szerint nagyon fontos momentum, hogy hiányszakmák éppen azért alakulnak ki, mert az adott szakmát végzettek túlnyomó többsége híján van a munkavállaláshoz szükséges alapkészségeknek, ez akadályozza meg őket a munkavállalásban. Tehát az a nagyon kis része a szakmunkásoknak, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, nem a szaktudásuknak, hanem feltehetően az alapkészségeik meglétének köszönhetik kiváltságos helyzetüket. Ezzel egyidejűleg egyre szélesebb azoknak az aránya, akik semmilyen szakképzettséget nem szereznek.

Jól látszik, hogy a problémakör, vagyis a szakképzéssel kapcsolatos folyamatok rendkívül összetettek. Mostanára aztán lassan megszületett a műsorunkban eddig vázolt diagnózis is. Vagyis, hogy a szakképzéssel baj van. Mégpedig komoly baj van. Induljanak hát a programok. Ezek elsősorban két fő területet érintenek. Fontos szempont a szakiskolai intézmény- illetve képzési rendszer újragondolása és strukturális átalakítása. Rövidtávon azonban a felnőttképzés lehetőségeinek bővítése jelenthet megoldást. A programokban be kell vonni a munkaerőpiacra azokat, akik eddig a végzettség alapvető hiányában vagy egyszerűen a használhatatlan képzettség okán nem voltak képesek megjelenni a rendszerben. Az egyik legnagyobb gyakorlati előrelépés a szakképzési törvény elfogadása volt. Ez az ami garanciát jelenthet a változásra. Az intézményrendszer átalakítása már a nyáron megkezdődött. Az eddigi széttagolt, szigetszerűen működő iskolák helyett létrejönnek az úgynevezett TISZK-ek vagyis a Térségi Integrált Szakképző Központok. E rendszer keretében a tanulók a szükséges elméleti alapokon kívül olyan gyakorlati tudást szerezhetnek, amelyre bátran alapozhatnak hosszú távon is. A másik nagy változás - és az intézményi rendszer átalakításánál talán még hatékonyabb lépés, az úgynevezett RFKB felállítása. A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságnak ugyanis kulcsszerepük lesz a szakképzés hatékonyságának a növelésében. A gazdasági szereplői - elsősorban a szakképzési problémákkal hatványozottan sújtott építőipari cégek - részéről gyakran elhangzik az a kritika, hogy az általuk adóformájában befizetett szakképzési hozzájárulás nem hatékonyan csapódik le a rendszerben. A változások várhatóan ez irányban is hatnak majd. A szabályozók és a törvényalkotók részéről általános az a fajta vélekedés, hogy a gazdasági szereplőknek az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalniuk az őket is sújtó problémák felszámolásában. Az együttműködésnek nemcsak a szemlétet váltásban vagy a kommunikációban kell megjelennie. Ebben egyébként az érdekvédelmi szervezetek például az ÉVOSZ már jelentős szerepet vállalnak. A lépéseknek egészen gyakorlatiasnak kell lenniük. Egy másik lényeges pont az oktatók helyzetének a rendezése. Általános tendencia, hogy a szakoktatói gárda elöregszik, sőt jó néhány esetben hiányos. A jelenlegi közalkalmazotti besorolás ugyanis szinte ellehetetleníti az iskolák helyzetét. Ezért a szakiskolának is egyfajta irányváltásra van szükségük. Az iskolarendszerű képzések mellett, egyre inkább be kell kapcsolódniuk a felnőttképzési programokba, akár vállalkozói alapon is. Levonva a tanulságokat szakértők egybehangzó véleménye szerint a gazdaság fejlődése érdekében meg kell teremteni az építőipar szakmunkaerő igényének fedezetét. Az ágazat előtt álló kihívások ugyanis a szakmunkaerő források fokozott igénybevételét kényszerítik ki a következő évtizedben.

A mára felszínre került negatív folyamatok több évtized alatt alakultak ki. Ezért a változás sem megy egyik napról a másikra. A rugalmasabb és bizonyos értelemben hatékonyabb felnőttképzési rendszerben néhány év alatt már mérhető tendenciák lehetnek. Az iskolarendszerű struktúrában ez várhatóan lassabb folyamat lesz.
Az is nyilvánvaló persze, hogy teljes megoldás nem létezik. A probléma ugyanis nem magyar sajátosság, egész Európa küzd a szakmunkaerő hiánnyal. Ezért lassan általános tendencia a szakmunkaerő piacok teljes megnyitása.
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósuló fejlesztések közel fele építőipari termelésben jelenik meg. Évente közel 1000 milliárd Ft Európai Uniós többletforrás áll majd a nemzetgazdaság rendelkezésére, ami az elkövetkező 7-9 éves ciklusban az építőipar teljesítményének közel megkétszereződését eredményezi. Az utóbbi évek kutatásai alapján 114 000 építőipari szakmunkás hiányozhat a tervezési időszak végére. Ez az akár a fejlesztések minőségi és időbeni megvalósítását is veszélyeztetheti.
Megoldást a szakképzési rendszer - már folyamatban lévő - modernizációja kínálhat. Mely egyszerre jelenti a tartalmi, módszertani és szerkezeti megújulást.

balint.horvath@halozatostv.hu

A műsor az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával készült.